2015. március 17., kedd

Semmit nem érsz el a spirituális úton, amíg nem bocsátasz meg. Olvashatsz könyveket, fordulhatsz jóshoz, asztrológushoz, kereshetsz pszichoterapeutát, vagy Mestert magadnak, kutathatsz bármeddig a nagy Igazságok után, önmagadat keresve… Újra és újra megrekedsz, elakadsz, hiteltelenné válik minden, ami addig rendben lévőnek tűnt, nem tudod beilleszteni az életedbe, mindig megtörténik veled ugyanaz, azt érzed majd, hogy egy lépést sem haladtál előre. Mindez addig tart amíg meg nem bocsátasz.



Megbocsátás
Semmit nem érsz el a spirituális úton, amíg nem bocsátasz meg.
Olvashatsz könyveket, fordulhatsz jóshoz, asztrológushoz, kereshetsz pszichoterapeutát, vagy Mestert magadnak, kutathatsz bármeddig a nagy Igazságok után, önmagadat keresve…
Újra és újra megrekedsz, elakadsz, hiteltelenné válik minden, ami addig rendben lévőnek tűnt, nem tudod beilleszteni az életedbe, mindig megtörténik veled ugyanaz, azt érzed majd, hogy egy lépést sem haladtál előre.
Mindez addig tart amíg meg nem bocsátasz. A legeslegideálisabb állapot majd az lesz, amikor már a vádlási kényszer is megszűnik benned, de ne szaladjunk annyira előre, ez már egy következő tudatminőség lesz.
Elsőként csak kezdj el megbocsátani.
Mindenkinek, aki valaha ellened valamit elkövetett. Légyen az anyád, apád, testvéred, barátod, aki ellenséggé lett, szerelmeid, szomszédod, a közértes, mert beszólt, bárki, aki megsértett, megbántott szóval, tettel életed folyamán, ez mind ott ül a lelked mélyén egy nagy koszos üstben, és fortyog, okádja mérges gőzeit a mindennapjaidra.
De ez még mind semmi.
Jó lenne, ha csak ennyi lenne, megbocsátani másoknak, amiért fájdalmat okoztak, ez általában nem is olyan nagy dolog.
Most jön a java: magadnak kell legfőképpen megbocsátanod.
Mindenért.
Most.
Ma.
Itt.
Mert az, aki megtette a bűneidet a régi éned volt, aki ma már nem vagy.
Mert változtál, ha akartad, ha nem, a Sors úgyis rákényszerített.
Az a kislány/kisfiú, aki kisiskolásan túrórudit lopott a közértben, már nem te vagy. Sem kívül, sem belül.
Egyszer egy tolvaj leköpte Buddhát, majd elmenekült, bár nem tudta, hogy kivel tette. A tanítványok elfogták és a Mester színe elé vitték. A tolvaj ekkor jött rá, hogy mit tett, és bocsánatért esedezett. Buddha így szólt hozzá: nem tudok megbocsátani neked. A tanítványai szörnyülködtek: Buddha nem tud megbocsátani?! A Mester így folytatta: nem tudok neked megbocsátani, mert nem az áll itt előttem, aki akkor leköpte Buddhát, és az a Buddha nem én vagyok, akit te akkor leköptél. Ezért nincs mit megbocsátanom.
Érted?
Ezért nem érdemes tartogatni a haragot, megvetést, sértettséget senkivel, magaddal szemben sem. Ürítsd ki az üstödet, tisztítsd meg, fényesítsd ki és rakjál bele olyan dolgokat, amik finoman illatoznak: szeretetet, önzetlenséget, jóságot, megértést, türelmet, figyelmet, igaz barátságot, odaadást, becsületességet. Hogy mi kerül bele, rajtad múlik, ha moslékot töltesz lelked üstjébe, neked kell kitakarítanod is, nem tudja helyetted más megtenni.
Jay McGraw szavaihoz illesztettem egy szertartást.
A szertartás azért kell, hogy ráhangolódj, elmélyüljön benned a szándék.
A legjobb fogyó Hold idején végezni, mint minden szertartást, mágiát, ami arról szól, hogy elengedj valamit, valakit.
Gyújts egy fehér gyertyát.
Írd fel egy kis papírra mindazok neveit, akik valaha bántottak.
Legvégül a te neved is kerüljön fel a papírra.
Olvasd fel a neveket hangosan, közben lásd őket magad előtt, akkor is ha nem esik jól, akkor is, ha még mindig fáj. Mondd ezután ezeket a szavakat, lassan, minden szóra figyelve:
“Úgy döntöttem, hogy megbocsátok nektek. Saját akaratomból teszem,hogy lerázzam a gyűlölet, a harag, a sértődöttség és a félelem béklyóit, amelyek hozzátok kötnek. Visszaveszem az erőmet és visszanyerem a szabadságomat, amit csak a megbocsátás révén érhetek el. Többé nem bánthattok meg, és nem uralkodhattok felettem. Saját magamért bocsátok meg nektek.”
Nem baj, ha sírsz.
Az a jó, ha úgy érzed mázsás súlytól szabadultál meg. Akkor valóban sikerült az elengedés.
De az sem baj, ha nem érzel semmit.
Tudom, hogy nem könnyű évek, évtizedek leszáradt mocskát felkaparni.
Ezután égesd el a papírt, nézd, ahogy a füstben semmivé lesz a neheztelés, a harag, a fájdalmak.
Hagyd végigégni a gyertyát.
Egyáltalán nem biztos, hogy elsőre sikerül, ezért annyiszor végezd el, ahányszor szükségét érzed. Olyan erő birtokosának érzed majd magad, amiről nem is álmodtál, hogy a sajátod. Pedig ott volt, csak rátetted az üstöt.
Végül veregesd meg a vállad, és légy büszke magadra.
Megtetted az első lépést a megváltás felé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése